Aktuális ajánlások a borjak itatásához

A borjak itatásának technológiája telepenként eltérő. Az itatásos periódus hossza és intenzitása telepmérettől, technológiai adottságoktól, tartási körülményektől, a telep munkaerő ellátottságától, és a tulajdonos vagy telepvezető preferenciáitól függően változik. Ettől függetlenül az utóbbi években kezdett elterjedni a hosszabb itatási periódus és a nagyobb adagok alkalmazása. Ennek a technológiának előnye a magasabb napi tömeggyarapodás és a vitálisabb borjak. Ugyanakkor ez a technológia nemcsak a menedzsmenttel szemben támaszt magasabb elvárásokat, hanem nagyobb munkaerőigénnyel és nem utolsó sorban megnövekedett költségekkel is jár.

A tejpótló minősége és mennyisége döntő fontosságú

A növekedés alapja főként a megfelelő energia- és fehérjeellátás. Ahhoz, hogy az első néhány hétben ki lehessen használni a borjak növekedési potenciálját, döntő fontosságú a megfelelő minőségű és mennyiségű tejpótló itatása. Az elmúlt évek számos kutatása arra az eredményre jutott, hogy az első néhány hétben, a szükségleten felül, ad libitum itatott táplálóanyagok magasabb napi tömeggyarapodást, stabil immunrendszert és jobb első laktációs teljesítményt eredményeznek.

Ezt a hatást metabolikus programozásnak nevezik. Az első 2-3 hét után nagyobb mennyiségben adott tej/tejpótló (8 l teljes tej vagy 1 kg tejpótló/borjú/nap) javítja a növekedést, és csökkenti a fertőzésekre való fogékonyságot. Ilyen nagy mennyiségű tejpótló itatásánál fontos a tejpótló magas minősége is. A táplálóanyagok – különösen a fehérje – emészthetősége döntő, ugyanis ha ez nem megfelelő, az könnyen emésztési zavarok kialakulásához vezethet. Ebből kifolyólag a tej eredetű komponensek (sovány tejpor, savópor) összes mennyisége legalább 70% legyen.

Tovább itatni?

Az itatásos időszak 12 hétre való növelése számos tanulmányban nemcsak a gyarapodást növelte, hanem mérhetően csökkentette a borjak törését a választásnál is. Ez utóbbi akkor alakul ki, amikor a borjak a választáskor még nem vesznek fel megfelelő mennyiségű szilárd takarmányt ahhoz, hogy az fedezze a szükségletüket. Minél idősebbek a borjak a választáskor, annál több szilárd takarmányt vesznek fel maguktól. A napi itatott mennyiség növelésével ellentétben – ami ugyan növeli a költségeket, de bármikor könnyen változtatható – az itatási időszak megnyújtása nem olyan könnyen átültethető a gyakorlatba. Amennyiben az itatási periódus hossza 4-ről 8-12 hétre nő, ebben az esetben 50%-kal több férőhelyre van szükség. Ez nagyobb munkaerőigénnyel és akár jelentős átépítési munkákkal, így költségtöbblettel jár. Emiatt fontos mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat, azonban minden esetben a borjak igényét kell első helyre sorolni.

A kísérletek – választás törés nélkül

Egy kísérleti projekt keretén belül a Hülsenberg birtokon két itatási programot hasonlítottak össze. Így mérték össze a különböző hosszúságú itatási időszakok gyakorlati alkalmazását. A kontrollcsoport a Hülsenbergben megszokott itatási terv szerint kapta a tejet. Ez 8 hétig tartó itatásos időszak, az első 3-6 hétben ad libitum adagolással. A borjak először 9 liter, majd a 6. hétig 7 liter KALBI MILCH TOP tejpótlót kapnak, 140 g/liter mennyiségben. A választás a 7. és 8. héten történik (1. ábra).

A kísérleti csoport jóval tovább kapott tejet. Az ad libitum fázis 4 hétre nőtt, majd a 8. hétig borjúnként napi 9 litert kaptak, ami 1,26 kg KALBIMILCH TOP-nak felel meg. Ezt követte egy 4 hetes választási időszak (2. ábra).

Az elhasznált tejpótló (KALBI MILCH TOP) mennyisége a kontrollcsoportnál 52-57 kg/borjú volt. A kísérleti csoportnál ugyanez 81-88 kg volt, ami közel 50%-kal magasabb érték. A kísérleti csoportban a vártnak megfelelően, a magasabb fogyasztás lényegesen magasabb napi tömeggyarapodással járt.

A 8, illetve 12 hetes itatási időszak alatt a napi tömeggyarapodás mindkét csoportban hasonlóan alakult (800 g), ugyanakkor minél intenzívebb volt az itatásos időszak, annál jobb volt a növekedés a választás után (3. ábra). Sőt, a 12 hetes itatásnál a választáskori törés teljesen el is maradt.

Hülsenbergi tapasztalatok

A pozitív hatások ellenére Götz Resenhoeft (a hülsebergi kísérleti telep vezetője) úgy döntött, nem veszik át a kísérleti itatási programot, ehelyett egy, a gyakorlatba jobban átültethető, átmeneti megoldás mellett döntött (4. ábra). „Az istálló kapacitása szempontjából a 12 hetes itatás megoldható lenne, ugyanakkor jóval több munka és ezzel együtt persze a több tejpótló magasabb költségekkel is járna. Emiatt egy átmeneti, 10 hetes megoldást fogunk bevezetni. A 4 hetes kezdeti, ad libitum szakaszt megtartjuk, azzal a reménnyel, hogy majd olyan üszőket nevelhessünk, amik jobb teljesítménnyel kezdik a laktációt.”